CIPRUSI - MAGYAR | FŐMENÜ | PROGRAMJAINK | VEZETŐSÉG |
Sokan ismerték, sokakat segített, furcsa, magányos ember volt. Visszagondolva rá tűnik csak föl, hogy milyen keveset is tudunk róla valójában.
Lajkó Pált Ciprusra még a negyvenes évek végén vetette sorsa, ahol a fiatal nyomdászt anyai nagynénjének férje, a Benjafield nevű dohánygyáros vette gondjaiba. Amikor útlevele lejárt, hazamenni sem nem tudott, meg nem is igen akart az akkori magyarországi viszonyok közé. Szüleivel már rég megromlott a kapcsolata, amiről nem beszélt soha. Felvette a gazdag nagybácsi nevét.
Pólt mi már mint a limasszoli Kouvas nyomda megbecsült szakemberét ismertük meg, aki komputeres tudásával úttörőnek számított a ciprusi nyomdaiparban, mi is mindig hozzá rohangáltunk komputer-bajainkkal. Családi élete nem volt szerencsés, felesége elhagyta, lányai sem igen törődtek vele - ezekről a dolgokról sem beszélt. Eljárt programjainkra, sokunkhoz felugrott olykor egy kávéra, sokszor traktált bennünket ebéddel-vacsorával kedvenc éttermében, a Temple-ben. Gyakran ajándékozott technikai újdonságokat gyermekeinknek. Szeretett vicceket mesélni, rengeteget dohányzott.
1997. március 15-én protarászi közgyűlésünkön nem jelent meg, ott ért benünnket hálálhíre. Szomorúan adóztunk emlékének néma felállással.
2004. halottak napján Prodromou Lívia a limasszoli katolikus temetőben sétálva fedezte fel sírját, megdöbbenéssel: egy besüppedt sírhanton, a burjánzó gyom között egy ledőlt fakereszt, rajta Pól barátunk neve... A vezetőség úgy dönötött, hogy ha családja nem is gondoskodik róla, Társaságunk kezébe veszi a dolgot. Tagjaink megértő adakozásával és volt munkahelyének anyagi segítségével felújítottuk a sírhelyet.
Az avató ünnepséget 2005. március 26-án szombat délután tartottuk. Petrányi Gyula rövid bevezetője után Giuseppe atya beszentelte a sírt, majd a jelenlevők elhelyezték virágjaikat a síron és felidézték saját emlékeiket kedvelt barátunkról.
-pégyé-
| FŐMENÜ | PROGRAMJAINK | VEZETŐSÉG |